A gyermekkori elhízás és következményei

Kultúránkban az együtt evés, családtagjaink etetése egyfajta szeretetnyelvvé vált, azonban vigyáznunk kell arra, hogy ne essünk át a ló túloldalára. Bár a legjobb indulat vezérel minket, mégis rosszat teszünk, ha nem figyelünk oda időben, és a bájosan kerekded kisgyermekből, súlyosan elhízott tinédzser, majd felnőtt válik, ennek egészségre gyakorolt káros következményeivel.  

Tudatában kell lennünk annak, hogy az elhízás nem csak egy esztétikai probléma. Komoly endokrinológiai, anyagcsere és pszichoszociális hatásai vannak, melyek megakadályozhatják, hogy a gyermekből –mind fizikális és a mentális oldalt nézve –egészséges felnőtt legyen. Éppen ezért nagyon lényeges, hogy komolyan vegyünk a problémát és idejében tegyünk ellene!

Az elhízás szervkárosító hatásai

A magas testzsír százalék és a zsírban gazdag étrend eredménye nem csak az, hogy a vérzsírok abszolút értéke növekszik, hanem az arány a káros zsírok irányába tolódik el (telített- és transz zsísavak, LDL-koleszterin), mely hosszú távon (10-15 év) érelmeszesedés kialakulásához vezet. Ez pedig fokozatosan a szervek károsodását, magas vérnyomást, szív koszorúér szűkületet, majd infarktust, valamint agyi érkatasztrófákat (stroke) eredményez. Minél hamarabb kezdődik a folyamat, annál korábbi életkorban kell számolnunk ezekkel a következményekkel. 

A zsírok a belső szervekben és környékükön is lerakódnak, melynek hatásai sokkal hamarabb jelentkeznek. A májenzimek emelkedése például gyakran észlelhető elhízott gyermekekben, mely a szerv fokozott terheltségét jelzi. A máj a lerakódott zsír miatt megnagyobbodhat (ún. zsírmáj alakul ki), ha ez sokáig fennáll, a májsejtek elpusztulnak, kötőszövetes átalakulás, zsugorodás majd működésképtelenség alakulhat ki. 

Az epe fokozott koleszterin telítettsége epekövesség kialakulásához vezet, mely gyermekkorban ritka, de a felnőttkorhoz közeledve gyakorisága nő. A folyamat megindulásakor is már kellemetlen hasi tünetekre (pl.: hányinger, puffadás, jobb bordaív alatti fájdalom) lehet számítani. 

A jelentős túlsúly nagyon megterheli a fejlődésben lévő csont- és ízületi rendszert mely ortopédiai szövődményekkel járhat. A rendszeres ízületi fájdalmakon túl, súlyos és sokszor csak műtéti úton korrigálható ízületi elváltozások jöhetnek létre pl.: X-láb, bokasüllyedés, lúdtalp, vagy akár a combfej ízületi fejben való elcsúszása.

Számos egyéb betegség összefüggést mutat az elhízással, ilyen a polycystás ovárium szindróma (PCOS), az alvás alatti légzészavarok, következményes pihenési képtelenséggel, tanulási nehézségekkel, valamint a fejfájással, hányingerrel kettős látással járó ún. pseudotumor cerebri. 

Az elhízás és a 2-es típusú diabetes mellitus (cukorbetegség) kapcsolata

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) általában ritka gyermekkorban, de az elhízás gyakoriságának emelkedésével egyre sűrűbben fordul elő, az esetek száma főleg fiatal felnőttkorban emelkedik (a szakirodalom már „diabeteses járvány”-ként említi). 

A kórfolyamat hátterében az áll, hogy a zsírsavak hatására a sejtek érzéketlenné válnak az inzulinnal szemben (inzulin-rezisztencia), így nem képesek a cukor felvételére. Ha a szervezet már nem tud megbirkózni a fokozott inzulin igénnyel, inzulinhiány (előbb relatív majd abszolút) alakul ki, és nő a vércukorszint. 

Gyermekkorban ritkán okoz a diabetesre jellemző klinikai tüneteket, általában orális glükóz tolerancia teszttel (OGTT) történik a diagnózis. Szemben az 1-es típusú diabetes-szel, ahol a szövődmények (vese-, ideg- és retina károsodás, érelmeszesedés) csak évek múlva alakulnak ki, a T2DM-nál az eleve fennálló társbetegségek miatt, sokkal hamarabb jelentkeznek. Éppen ezért nagyon fontos az idejében megkezdett szűrés (10 éves kor vagy a pubertás kezdete) az erre hajlamos gyermekpopulációban! Önmagában a súlyos elhízás is indokolja a szűrést, de ha emellett egyéb inzulinrezisztenciával járó kórállapot (pl.: PCOS), magas vérnyomás, lipid-eltérések vannak jelen, vagy a családban halmozottan fordul elő a cukorbetegség, akkor még nagyobb a kockázat.   

Az emelkedett éhomi vércukorszint, határértéket meghaladó hasi zsírtöbblet, magas vérnyomás és emelkedett vérzsírok (trigclicerid és LDL-koleszterin) összességét a szakirodalom metabolikus szindróma néven foglalja össze. Ez egy nagy cardiovascularis kockázattal járó állapot, ami azt jelenti, hogy a szív- és érrendszeri valamint az agyi érkatasztrófák kialakulása szempontjából fokozottan veszélyeztetett az adott személy.

Honnan lehet tudni, hogy a gyermek fokozott rizikócsoportba tartozik?

Az enyhe túlsúly nem egyenértékű a súlyos elhízással, mely különbség szemmel is jól látható, és a súlyváltozás súlyméréssel követhető, azonban egyáltalán nem egyszerű a probléma fokának megállapítása és a helyes kockázatbecslés. Éppen ezért, ha ténylegesen objektív adatokat szeretnénk gyermekünk állapotáról, érdemes szakember segítségét kérni (védőnő, orvos, dietetikus) az állapotfelméréshez. 

Gyermekkorban viszonylag nehéz meghatározni a normál értékeket, hiszen a fejlődő szervezet folyamatos változásokon megy keresztül. Ezeket a változásokat illetve a nemi különbségeket veszik figyelembe az ún. percentilis táblázatok. Azonban sem ezek sem a BMI (body mass index) önmagában nem elegendő a kockázatbecsléshez (kivéve súlyos elhízás, extrém kövérség = nagy kockázat), bár mindenképpen adnak egy támpontot az aktuális helyzetről. Figyelembe kell venni a túlsúly eloszlását is, hiszen különösen a has körül csoportosuló túlsúly jár magas szív- és érrendszeri kockázattal. A bioelektromos testösszetétel mérés is csupán kiegészítő információt ad. 

Milyen esetben szükséges részletesebb kivizsgálás és gondozásba vétel?

A csecsemő – és kisdedkori túlsúly általában nem igényel beavatkozást, azonban nem célszerű már az egészen kicsi gyermekeket az egészségtelen ételekhez szoktatni. Ha csak ebben az életkorban jelentkezik az elhízás az ritkán marad meg felnőtt korban is, azonban az elhízott serdülők igen nagy hányadából (kb. 80%) lesz elhízott felnőtt, ezt a túlsúly mértéke is jelentősen befolyásolja. 

Serdülőkor előtt jelentkező túlsúly és enyhe elhízás esetén diétás és életmódbeli változások szükségesek. Segítségünkre lehet egy dietetikai szaktanácsadás a helyes étrend kialakításában. 

Súlyos elhízás esetén minél hamarabb gondozásba vétel javasolt! Ez azt jelenti, hogy a gyermeket célszerű alaposan kivizsgáltatni, általában szükség van egy általános szervi működéseket mutató vérvételre (pl.: májenzimek), vércukor terhelésre, lipid-profil meghatározásra (szabad zsírsavak, HDL- és LDL koleszterin), vérnyomás ellenőrzésre és a máj ultrahangos vizsgálatát is érdemes elvégeztetni. 

Bár az elhízás leggyakrabban összetett genetikai és leginkább környezeti tényezők függvénye, vannak olyan speciálisabb betegségek, melyek súlyos elhízást okozhatnak (pl.: egyes hormonzavarok, agydaganatok, genetikai eltérések). Így ha azt vesszük észre, hogy életmódbeli tényezőkkel nem magyarázható a gyermekünk túlsúlya, esetleg kifejezetten a hasa köré lokalizálódik, és az elhízás mellett egyéb tünetek, mint kóros szőrösödés, striák, menstruációs zavarok, visszatérő fejfájás, látászavar, növekedési elmaradás is észlelhető mindenképpen vizsgáltassuk ki! 

Nagyon fontos, hogy orvossal, dietetikussal történő konzultáció nélkül ne kezdjünk gyermekünknél semmilyen fogyókúrát, ne használjunk hangzatos marketinggel bíró tablettákat, porokat vagy táplálékkiegészítőket! Nem minden anyagcsere állapothoz használható ugyanaz a diéta és többet árthatunk vele, mint használunk. Inzulin-rezisztencia esetén például egyenletes és jól meghatározott szénhidrát adagolásra van szükség és kifejezetten káros lehet a szénhidrátok teljes megvonása.

Fontos továbbá, hogy a súlyvesztés fokozatosan, kis léptékekben történjen (ennek meghatározásában is érdemes szakember segítségét kérni), mert a hirtelen a fogyás szintén ártalmas, valamint a kórosan alacsony kalória bevitel is komoly rosszullétekhez vezet. Mindenképpen a tartós eredmény elérése a cél, melyhez általában nem egy limitált idejű villámdiéta, hanem a teljes életmódváltás a megfelelő út.  

Forrás: Pixabay

Hogyan segíthetünk gyermekünknek? 

A fentebb leírt következmények elkerülhetők, ha már csírájában fojtjuk el a folyamatot, és nagy hangsúlyt fektetünk a megelőzésre! 

Legoptimálisabb, ha már a gyermek fogantatásakor figyel az édesanya a saját testsúlyára, illetve a várandósság alatti túlzott súlygyarapodást is érdemes elkerülni.  Az anyatejes táplálás is védő hatású, így legjobb, ha a csecsemő tápláléka 6 hónapos koráig kizárólag az anyatej, ha erre mód van. 

Célszerű, ha nem csak a gyermeknél, de családi szinten vezetjük be az egészséges táplálkozást, és a rendszeres testmozgást. Nem szabad semmilyen ételt tiltólistára tenni, csak a mértékletességre érdemes törekedni. A cukrozott üdítőket azonban teljesen kerülni kell! Ajánlott a napi ötszöri zöldség-gyümölcs fogyasztás. Testmozgás szempontjából a napi 60 perc lenne az ideális, ennek nem muszáj nagy intenzitású tornának lennie, egy dinamikus séta is jó hatású. 

Próbáljuk mérsékelni a képernyő előtt töltött időt, válasszunk autó helyett más közlekedési eszközt, szabadidőben valamilyen mozgásban gazdag időtöltést keressünk, legyünk minél többet a szabadban, ismertessük meg gyermekünkkel az aktív életmód örömét a közös élmények által. 

A mozgás mellett fontos a megfelelő pihenés is. Gyakori összefüggés van az éjszakai életmód, a rövidebb alvásidő és az elhízás között.

Egy enyhe túlsúly még nem jelent egészségügyi kockázatot, nem az a cél, hogy mindenkinek minimális legyen a testzsír százaléka, hanem az, hogy minél egészségesebb legyen. Nem szabad, hogy a gyermekünk a médiából áradó hamis és elérhetetlen standardokhoz hasonlítsa magát, mert az káros hatással van az önelfogadásra, így a mentális egészségre, és szélsőséges állapotokhoz vezet, mely szintén veszélyes. 

Fontos, hogy vigyázzunk gyermekünk lelkére és a fogyás útján ne erőszakkal indítsuk el, hanem az egészség fontosságát hangsúlyozva. Fokozatosan vezessük be a változásokat, legyünk benne partnerek, szolgáljunk követendő példával. Sok túlsúlyos gyermek esik abba a hibába, hogy az ételt használja menedéknek, érzelmi evés alakul ki, mely egy ördögi kört indít el. Ezen kívül a társadalomra még mindig sajnos jellemző az elhízott gyermekkel szembeni diszkrimináció, mely akár depresszióhoz is vezethet, ezért is érdemes nagy hangsúlyt fektetni a lelki gondozásra, szükség esetén szakember bevonásával. 

Összefoglalás

Az elhízás az anyagcserére és egyes szervek működésére is káros hatással van, melyek egy része már gyermekkorban is észlelhető betegségek formájában nyilvánul meg. 

Ha a súlyos elhízás (és metabolikus szindróma) már gyermekkortól jelen van, akár már fiatal korban is bekövetkezhet szívinfarktus vagy stroke, valamint a cukorbetegség kellemetlen szövődményeivel is sokkal hamarabb lehet számolni. Az anyagcsere normalizálása elérhető a testsúly (a testzsír arány) tartós csökkentésével, mely a rizikófaktorok minimalizálásához és a kellemetlen kísérő tünetek (pl.: ízületi panaszok, májenzim emelkedés stb.) megszűnéséhez vezet.  Az aktív, egészségtudatos életmód a mentális egészségre is jó hatással van. 

Az enyhe túlsúly nem azonos az elhízással, de már előbbi esetben is érdemes a megfelelő étkezésre és a rendszeres testmozgásra odafigyelni! Ha nagyobb túlsúlyról, elhízásról van szó és szeretnénk elkerülni, hogy gyermekünk emiatt bármilyen kárt szenvedjen, mindenképpen kérjünk segítséget védőnőnktől, orvosunktól!

Szerző: dr. Krenács Dóra