Zoonózisnak nevezzük az állatról emberre terjedő betegségeket. A
kedvtelésből tartott állatok számos fertőző betegséget terjeszthetnek.
Gyakoriságukból adódóan a kutyák és macskák által terjesztett infekciók
kiemelt jelentőségűek. A gyermekek különösen veszélyeztetettek a
házi kedvencek okozta fertőzések szempontjából, mivel gyakran együtt
játszanak a háziállatokkal, és azok ürülékével is könnyebben kerülhetnek
kapcsolatba, pl. homokozóban való játék közben.
A közlemény négy gyakori, kutya vagy macska által terjesztett fertőző betegség – macskakarmolási betegség, toxoplasmosis, toxocariasis és echinococcosis – klinikai jellemzőit, diagnosztikáját és kezelését tekinti át. Az állatról emberre terjedő fertőző betegségek (zoonózisok) klinikai jelentősége egyre nagyobb. Sok családban tartanak valamilyen állatot házi kedvencként, ezek között egyre több az egzotikus állat is. Legnagyobb számban azonban továbbra is kutyát (Canis lupus familiaris) és/vagy házimacskát (Felis catus) tartanak hobbiállatként. Egy 2017-es felmérés szerint a magyar háztartások 33%-ában tartanak legalább egy kutyát, míg a Magyarországon élő kutyák száma kb. 2 millió, a macskák száma kb. 2,3 millió (1). A gyermekek fokozott veszélynek vannak kitéve a háziállatok terjesztette fertőzések szempontjából, mivel nagyobb valószínűséggel kerülnek közelebbi kapcsolatba az állatokkal, illetve azok ürülékével pl. homokozóban való játék során. A kutyák és a macskák számos úton terjeszthetnek fertőző betegségeket: harapással, nyállal (pl. veszettség), széklettel (pl. salmonellosis), vizelettel (pl. leptospirosis), légúti váladékkal (pl. Q-láz), vektorok által (pl. Lyme-kór). Jelen dolgozatban – gyakoriságuk és gyermekkori jelentőségük miatt – négy betegség (a macskakarmolási betegség, a toxoplasmosist, a toxocariasis és az echinococcosis) részletesebb klinikai ismertetésére kerül sor.
Macskakarmolási betegség
A Bartonella henselae baktérium okozta macska¬karmolási betegség gyermek- és fiatal felnőttkorban a leggyakoribb. A kórokozó természetes gazdaszervezete a házimacska.
Kép: Pixabay
Leggyakrabban a fertőződött fiatal állatokkal való hámsérüléssel járó közvetlen kon¬taktus (karmolás, harapás, benyálazás) vagy a macska bolhája okozta csípés által fertőződnek meg a gyermekek. Az esetek kb. 85-90%-ában a betegség bőr-, illetve nyirokcsomó-érintettséggel jár. A kór-okozó behatolásának helyén bőrtünet jelentkezik 3-10 napos lappangási idő után. A legjellegzetesebb tünet a környéki nyirokcsomó megnagyobbodás átlagosan 2 hét (minimum 7 nap) lappangási idő után. A nyirokcsomók jellegzetesen fájdalmasak, felettük bőrpír lehet, és kb. 10-15%-ban beolvadás jeleit is mutathatják. A belső szervek érintettsége esetén máj- és lépmegnagyobbodás is előfordulhat. Nyomásérzékeny regionális lymphadenopathia és a kórtörténetben szereplő macskakontaktus esetén mindig fel kell merülnie a macskakarmolási betegség gyanújának. A macskakarmolási betegség a legtöbb esetben néhány hét vagy hónap alatt spontán is gyógyuló nyirokcsomó megnagyobbodással jár. A szakmai ajánlások megoszlanak abban a tekintetben, hogy kell-e kezelni az enyhe és középsúlyos nyirokcsomó érintettséggel járó kórformákat. Az antibiotikus kezelés mellett szól, hogy ezáltal megelőzhető a kórokozó szóródása a szervezetben, valamint az, hogy az antibiotikumterápia jelentősen lerövidítheti a betegség és a tünetek időtartamát.
Toxoplasmosis
A toxoplasmosist a macska székletével ürülő egysejtű parazita, a Toxoplasma gondii okozza. Immunhiányos betegekben a fertőzés reaktivációja súlyos központi idegrendszeri kórképet okozhat. A terhes nő fertőzése a magzatban súlyos veleszületett rendellenességgel járó kórformát eredményez.
A gyermekek leginkább a macska székletével szennyezett földdel (esetleg macskaalommal) vagy vízzel történő kontaktus útján fertőződnek, ha a parazita a kézzel a szájba kerül, de a fertőződés előfordulhat nyers vagy nem megfelelően hőkezelt étel, mosatlan zöldség vagy gyümölcs fogyasztása révén is. Az esetek nagy részében a fertőzés tünet¬mentesen zajlik. A tünetekkel járó fertőzés legtöbbször jóindulatú, néhány hét alatt spontán gyógyul. Az akut toxoplasmosis enyhe mononucleosisra emlékeztető tünetekkel zajlik, 2-3 napig tartó láz, hidegrázás és verejtékezés jelentkezik, amelyhez fejfájás, izomfájdalom, garatgyulladás, hepatosplenomegalia és maculopapulosus kiütések társulhatnak. A legjellemzőbb tünet a kétoldali szimmetrikus nyaki nyirokcsomó-duzzanat, amely jellegzetesen nem fájdalmas, nem olvad be. A gyermekeket érintő másik gyakori kórforma a Toxoplasma okozta chorioretinitis, amely látásromlást, úszó homályt okozhat, gyermekekben gyakran kétoldali.
Kép: PIxabay
Toxocariasis
A toxocariasist a kutya vagy a macska orsóférge (Toxocara canis seu Toxcara catis) okozza. Két jellegzetes klinikai manifesztációja a zsigeri vándorló lárva (visceralis larva migrans, VLM) és a szem toxocarisisa (ocularis larva migrans, OLM). Főként a kölyökállatok fertőzöttek, akik székletükkel ürítik a petéket. Az ember csak véletlen köztigazda. A gyermekek leggyakrabban a fertőző petékkel szennyezett föld (piszkos kézzel vagy mosatlan gyümölcs, zöldség elfogyasztása révén) véletlenszerű lenyelésével fertőződnek. A bélben a peték kikelnek, lárva formában penetrálják a bélfalat, a keringésbe jutva a különböző szervekbe (máj, szív, tüdő, agy, izmok, szem) kerülve betokozódnak. A fertőzés gyakran tünetmentes, vagy spontán gyógyul.
Kisgyermekekben a leggyakoribb kórforma a VLM. A klinikai kép legtöbbször májgyulladás vagy tüdőgyulladás tüneteit mutatja. A súlyos fertőzés lázzal, rossz közérzettel, étvágytalansággal, viszkető urticariform kiütésekkel járhat. A májérintettség esetén a máj megnagyobbodása észlelhető. A légúti tünetek asztmát utánozhatnak: légszomj, sípolás-búgás, száraz köhögés jellemzi.
A másik kórforma az OLM, amely az idősebb gyermekeket és serdülőket érinti. Egyoldali látászavar, látótérkiesés és kancsalság jellemzi.
Ritkább kórformák a krónikus allergiás kiütések, a rejtett toxocariasis, és előfordul, hogy csak a mellékleletként észlelt eosinophilia hátterében igazolódik Toxocara-fertőzés.
Echinococcosis
Az echinococcosist a kutyák (és kutyafélék) galandférgei okozzák. A továbbiakban az Echinococcus granulosus okozta fertőzésről lesz szó részletesebben. Az ember csak közti gazda, amely véletlenszerűen fertőződik a kutyák székletével ürülő petékkel, földdel szennyezett kézzel vagy kontaminált víz, illetve zöldségek elfogyasztása által. A ciszták leggyakrabban a májban (esetek 2/3-a) vagy a tüdőben (esetek 1/4-e) alakulnak ki. A betegek többségében tünetmentesek, a ciszta lassan nő. Általában véletlenül, más okból végzett fizikális vizsgálat, hasi ultrahang vagy mellkasröntgen kapcsán derül fény a ciszta jelenlétére. A májban lévő ciszta legtöbbször a jobb lebenyt érinti, legalább 10 cm-t eléri az átmérője, amikor tüneteket okoz. A ciszta rupturája számos szövődményt okozhat. Tüdő érintettsége esetén köhögés, mellkasi fájdalom, légszomj, vérköpés fordulhat elő. A diagnózis alapját a képalkotó vizsgálatok és a szerológia képezik. Az eosinophilia ritka (<15%). Az ultrahang- kép jellegzetes, a ciszta mérete és morfológiája alapján történik a betegség WHO szerinti klasszifikációja. Pontosabb morfológiát a CT-vizsgálat nyújthat. Kezelésében gyógyszeres terápia és a ciszta sebészi eltávolítása jön szóba, illetve az inaktív stádiumban lévő ciszták csak követést igényelnek.
Szerző: Dr. Reiger Zsolt
Eredeti cikk: Reiger Zsolt dr. - Debreceni Egyetem, Klinikai Központ, Gyermekgyógyászati Klinika, Infektológia Osztály: Gyermekorvos Továbbképzés | 2019 | 18. évfolyam 5. szám
Irodalomjegyzék:
1. www.statista.com (https://www.statista.com/statistics/515475/dog-ownership-european-union-eu-by-country/; https://www.statista.com/statistics/414956/dog-population-european-union-eu-by-country/; https://www.statista.com/statistics/515410/cat-population-european-union-eu-by-country/)
2. Trethon A. A macskakarmolási betegség és egyéb bartonellosisok. Gyermekgyógyászat 2016; 67 ( 4 ): 221–224.
3. Bass JW, Freitas BC, Freitas AD, et al. Prospective randomized double blind placebo-controlled evaluation of azithromycin for treatment of cat-scratch disease. Pediatr Infect Dis J. 1998; 17 ( 6 ): 447–452.
4. Howard LM, Edwards KM. Bartonella Infections. In: Feigin and Cherry’s Textbook of Pediatric Infectious Diseases. 8th ed. Philadelphia: Elsevier; 2019. p. 1240–1246.
5. Maszárovics Z. Zoonózisok. In: Maródi L. (szerk.). Fertőző betegségek Egyetemi tankönyv. Budapest: Medicina Kiadó; 2016. p. 318–342.
6. Bradley JS, Nelson JD, Barnett ED, et al. Nelson’s Pediatric Antimicrobial Therapy. 25th ed. Itasca (IL): American Academy of Pediatrics; 2019.
7. WHO Informal Working Group. International classification of ultrasound images in cystic echinococcosis for application in clinical and field epidemiological settings. Acta Trop. 2003; 85 (2): 253–261.
8. Brunetti E, Kern P, Vuitton DA. Writing Panel for the WHO-IWGE. Expert consensus for the diagnosis and treatment of cystic and alveolar echinococcosis in humans. Acta Trop. 2010; 114 (1): 1–16.
Ehhez a cikkhez még nem szólt hozzá senki. Legyél Te az első!
