Az alopécia a haj, és akár az egész testszőrzet kihullását jelentő, krónikus, immunmediált betegség. Leggyakrabban a fejbőrön jelentkezik, és 1-1 foltban eredményez hajvesztést (alopécia areata, AA), de előfordulhat más szőrzettel berított területeken is, mint például a szemöldök, a szempillák, a szakáll, a nemi szőrzet területén vagy akár a végtagokon is. Súlyos esetben megtörténhet az egész hajkorona elvesztése (alopécia totális), vagy a test összes szőrzete kihullik (alopécia universalis).
Előfordulása 0,1-0,2 %, a férfiak és a nők egyaránt érintettek, valamivel gyakrabban jelentkezik 20 éves kor előtt, és akár már 1-1,5 éves gyermekeknél is.
Kép forrás: Canva
Oka ún. multifaktoriális, több tényező együttállása eredményezi, pontos, egyértelmű oka azonban mindmáig ismeretlen. Családi halmozódás gyakran megfigyelhető, így egyes formáiban a genetikai eredet alátámasztott. Gyakran társul egyéb genetikailag kódolt kórképekkel (1-es típusú cukorbetegség, reumás ízületi gyulladás), illetve egyéb, bőrgyógyászati betegségekkel (ekcéma, vitiligo, pikkelysömör), és gyakrabban jelentkezik például Down szindrómás vagy lisztérzékeny embereknél is.
Megjelenése emellett összefüggésbe hozható bizonyos fertőzésekkel, endokrinológiai eltérésekkel, gyógyszerek szedésével, esetleg védőoltásokkal, valamint pszichés megterhelés, stressz hatás is gyakran kimutatható a háttérben.
Kép forrás: Canva
A betegség lefolyása nagyon széles skálán mozog. Leggyakrabban hirtelen, körülírt hajhullás formájában jelentkezik egy vagy több érményi területen, a folyamat előrehaladtával azonban több folt is kialakulhat, a foltok összefolyhatnak. Társulhat a körmök rendellenessége, szurkált, csíkozott körömeltérés is. A kihullott területen spontán visszanőhet a haj, de mellette újabb foltok jelentkezhetnek, lefolyása gyakran hullámzó.
Nem összetévesztendő a fejtetőre lokalizált, férfiak mellett nőket is érintő, hormonális okokra visszavezethető, ún. androgén alopéciával, a pszichés hajtépkedés miatt kialakuló kopasz foltokkal, vagy a hegesedéssel járó alopécia formákkal.
A hajhullást nem kíséri fájdalom, enyhe égő, bizsergő érzés jelentkezhet, azonban meglehetősen nagy pszichés terhet ró a betegre.
Kezelése főleg a kezdeti szakaszban gyakran lehet sikeres, ezért is fontos a minél hamarabb érkező orvosi segítség, gyermekbőrgyógyászati szakvizsgálat.
Kezelésében nagyon fontos a beteg kórtörténetének alapos kikérdezése és a háttérben megbújó ok felderítése, mely lehet egy rossz (tej)fog, elhanyagolt krónikus mandulagyulladás, vagy akár fel nem ismert pajzsmirigy betegség is.
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a „góckutatás” nem minden esetben nyújt megoldást, a betegség korábban részletezett autoimmun háttere miatt gyakran hiábavalóak és feleslegesek ezek a törekvések. Azonban a helyi kezelések (lokális kortikoszteroidok, kontakt szenzibizáló ágensek) mellett a kiterjedt formákban szisztémás immunszuppresszív és immunmoduláns kezelések is elérhetők, így a pozitív kezelési eredmény ma már gyermekkorban sem lehetetlen.
A terápiára nem reagáló esetekben fontos a betegség elfogadása, melyben hatalmas segítséget nyújthatnak a Magyarországon is sikeresen működő önsegítő csoportok. 2010-ben jött létre a Magyar Alopecia Areata Közösség, ahol az érintettek megoszthatjék az érzéseiket, tapasztalataikat és lelki támogatást is kapnak.
Szerző: Dr. Tajti Zsanett