Nagyon gyakori panasz gyermekkorban a fejfájás. Megkülönböztetünk úgynevezett elsődleges fejfájást, mely a fejfájás betegséget, mint önálló entitást jelenti, illetve léteznek másodlagos fejfájások, melyek esetén a fájdalom, mint egyéb betegségek tünete jelenik meg.
Az elsődleges fejfájás magának a központi idegrendszernek a betegsége. Hátterében a panaszokkal szorosan összefüggésbe hozható tünetképző szervi (magas vérnyomás, gyulladt orrmelléküregek stb.) ill. neuroanatómiai elváltozás (pl.: központi idegrendszeri tumor, fejlődési rendellenesség stb.) NEM igazolható. Az elsődleges fejfájások tünettana jellegzetes; a különböző típusok jól elkülöníthetőek a fájdalomparaméterek (jelleg, elhelyezkedés, időtartam, erősség, provokáló-, súlyosbító-, javító tényezők, gyakoriság, időbeli lefolyás) és a társuló tünetek (hányinger, hányás, fény-, zajérzékenység, kóros idegrendszeri tünetek stb.) alapján. A gyermekkori fejfájások többsége elsődleges, ezen belül is az ún. migrén és a tenziós fejfájás a leggyakoribb.
A migrén előfordulása az életkor előrehaladtával nő. Kisiskoláskorban a nemek aránya megegyező, pubertáskorban a lányoknál gyakoribb. Genetikai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak a kialakulásában. A fájdalom általában egyoldali, pulzáló, kalapáló, gyakran hányinger, hányás kíséri. Előfordulnak egyéb bizarr kísérő tünetek, mint látászavarok (pontok, vonalak, csillagok), zsibbadás, akár beszédzavar, bénulás is. Jellemző a fény- és zajérzékenység. Mozgásra a fájdalom fokozódik. Az alvás segít a panaszok enyhítésében. Az aura nélküli migrén esetén az epizódok során a gyermek beteg benyomását kelti, de az epizódok között panaszmentes. A gyermekkori rohamtartam rövidebb, mint felnőttkorban, általában 2-24 óra. Gyakran a típusos migrénes fájdalommal ellentétben a fájdalom a homloktáj mindkét oldalán jelentkezik. Kisgyermekkorban hiányozhat a fény-, zajérzékenység, helyette inkább a sápadtság, elesettség, megváltozott magatartás dominál. A fejfájást a fizikai aktivitás súlyosbítja. A fájdalom erős vagy közepesen erős. Gyermekkorban főleg hasi panaszok kísérik: görcsös hasfájás, hányinger, hányás fordulhat elő. A roham spontán szűnhet úgy, hogy a gyermek a hányások után megkönnyebbül és elalszik, és alvás után panaszmentesen ébred. Provokáló tényezőként kiemelendő a fizikai vagy pszichés stressz. A roham általában a stressz utáni relaxációs fázisban kezdődik. A betegség kialakulásában serdülő lányoknál a hormonális változásoknak is nagy szerepe van: menstruáció kísérő tüneteként is jelen lehet illetve egyes fogamzásgátlók is provokálhatnak rohamokat. Az aurával járó migrén esetén gyakran drasztikus idegrendszeri tünetek (zsibbadás, látászavarok, érzés- vagy mozgáskiesés, tudatzavar, beszédzavar) alakulnak ki akár percek alatt. Típusos esetben egy órán belül visszafejlődnek. Az aura alatt illetve röviddel ezt követően kezdődik maga a fejfájás. A súlyos, aggasztó tünetek miatt általában részletes kivizsgálás történik. Kimutatták, hogy az aurával járó migrén a nők esetében a stroke rizikófaktorának számít. Egyéb migrénhez társuló időszakosan jelentkező betegségek is léteznek, melyeknél a fejfájás kezdetben hiányzó tünet. Megjelenésük kisgyermekkorra tehető és gyakran alakul ki belőlük klasszikus migrén. Ilyenek például a ciklikus hányás, melyet a rohamszerűen jelentkező heves hányások jellemeznek. A tüneteket gyakran stresszhelyzet provokálja. Rohamszerű szédüléses (benignus paroxysmalis vertigo), és ferde nyaktartás (benignus paroxysmalis torticollis) is előfordulhat. Létezik ún. abdominális migrén; ez esetben időszakosan hányinger, hányás köldök körüli hasfájás jelentkezik fejfájás nélkül. Ezen betegségek diagnózisa nem könnyű, minden esetben szakemberre kell bízni a tünetek értékelését!
A tenziós típusú fejfájások a migrénnél is gyakoribbak. A fájdalom kétoldali, nyomó, szorító, feszítő jellegű, enyhe vagy közepes erősségű. Hányinger jelen lehet, de hányás, zaj- és fénykerülés nem jellemző és a fizikai aktivitás nem súlyosbító tényező. A tünettan az idők során nem mutat romlást, azaz a fájdalom nem progresszív. Az időtartam nagyon változó, lehet 30 perc is, azonban a napokig tartó epizód sem ritka. Ha krónikus formában van jelen, azaz havonta 15 vagy annál több napon is jelentkezik a panasz mindenképpen gyermekneurológus felkeresése javasolt! A tenziós fejfájás esetében a genetikai hajlam kevéssé jellemző, alkati sajátosságoknak (szorongó alkat, maximalizmus, túlérzékenység) és környezeti hatásoknak nagyobb szerepe van. Kiemelendők ezek közül a különböző stresszhatások (iskolai feszültségek, kortárs konfliktusok, labilis családi háttér, terhelt szülő-gyermek kapcsolat, válás, fel nem dolgozott gyász stb). A kialakulás mechanizmusának a lényege, hogy a szorongás, kényszertartás (pl.: ha tartósan a számítógép előtt ül a gyermek) miatt a fej- és nyakizmok megfeszülnek, és ez okozza a fájdalmat (tehát nem a koponyán belül van a probléma, hanem kívül, az izmoknál).
Másodlagos fejfájások esetén egy jól körülhatárolható, egyéb szerveket vagy a központi idegrendszert érintő betegség áll a háttérben. Az elhúzódó lázas állapot, magasvérnyomás betegség, vashiány/vérszegénység, fogászati panaszok (fogzás), orrmelléküregek gyulladása, cukorbetegség, koponyasérülés utáni állapot, agyi érbetegségek, fejlődési rendellenességek, gyulladások, tumorok, egyes szemészeti és pszichiátriai betegségek stb. esetén a fejfájás, mint kísérő tünet jelenik meg.
DIAGNÓZIS
A diagnózis felállításában nagyon fontos a részletes anamnézis, melynek során információ nyerhető a fájdalomparaméterekről, illetve egyéb betegségek fennállásáról, melyek kapcsolatba hozhatóak a fejfájással. Másodlagos fejfájások esetén a tünettan gyakran számottevően eltér az elsődleges fejfájásokétól. Egyre erősödő fájdalom, aggasztó társtünetek megjelenése, vagy nem típusos jellege (pl.: hányás hányinger NÉLKÜL) esetén mindenképpen indokolt az alapos kivizsgálás)! A gyermek vizsgálat során fény derülhet addig nem ismert másodlagos okokra. A vizsgálat részeként a vérnyomásmérés sem maradhat el! Hosszú ideje fennálló panasz esetén érdemes fejfájásnaplót vezetni és már ezzel is felkészültebben felkeresni a szakembert. Ha a kórtörténet és a fizikális vizsgálat indokolja fül-orr-gégészeti, fogászati, szemészeti (látásélesség-, látótér- és szemfenék vizsgálat) és egy általános laborvizsgálat is elvégzendő. Képalkotó vizsgálatok (koponya CT, MRI) csak indokolt esetben jönnek szóba (betegvizsgálat során kóros idegrendszeri tünetek észlelhetők, a betegnél epilepsziás roham zajlott le, eddig nem ismert újonnan fellépő, erős fejfájás, a korábbiakhoz képest egyértelmű progressziót mutató a fejfájás).
KEZELÉS
A fejfájások kezelésében éppen olyan fontos szerepe van a pszichológiai gondozásnak, megfelelő életmód követésének, mint a gyógyszeres terápiának. A fájdalom fennállásakor érdemes kerülni a felvillanó fényeket (képernyők), az erős napsugárzást, illetve mindenképpen fizikai kímélet és sok folyadék fogyasztása javasolt! A vény nélkül kapható fájdalomcsillapító gyógyszerek hatásosak lehetnek a tünetek enyhítésében, azonban csak átmeneti megoldást hoznak és fennáll túlzott fogyasztásuknak a veszélye, ami súlyos következményekkel (gyomorvérzés, hasi fájdalom, gyógyszer indukálta fejfájás szindróma stb.) járhat. Éppen ezért tartós használatuk semmiképpen nem javasolt, hosszú ideje fennálló panasz esetén mindenképpen gyermekneurológus felkeresése szükséges a megfelelő terápia beállításához! Megelőzésben a legfontosabb a provokáló tényezők megtalálása és kiiktatása. A terápia szerves részét képezi a betegek pszichológiai gondozásba vétele (főleg a tenziós fejfájás esetén). Ezen kívül a táplálkozási és egyéb életmódbeli szokások is fontos szerepet játszanak. A rendszertelen étkezés, kevés folyadék fogyasztása is provokáló tényező. Migrénes rohamot válthatnak ki bizonyos ételek, mint a sajtok, csokoládé, füstölt húsok, felvágottak, szárított gyümölcsök. A kevés alvás és a „képernyőfüggőség” (okostelefon, számítógép, televízió, videojáték stb.) szerepe sem elhanyagolható.
Szerző: Dr. Krenács Dóra
Források:
- Tulassay Tivadar: Gyermekgyógyászat, 2016
- Maródi László: Gyermekgyógyászat, 2016