A tügyőgyulladás a tüdő szövetének, ezen belül a légzőhólyagocskáknak a gyulladása. Nem csak baktériumok, hanem vírusok, gombák, paraziták, toxikus anyagok belégzése és autoimmun betegségek is okozhatják. Kialakulásuk szerint a klinikumban különbséget teszünk otthon szerzett illetve kórházban szerzett tüdőgyulladások között. Európában évente a gyermekek 3-4 %-a betegszik meg tüdőgyulladásban. Az ötéves kor alatti halálozás 17 %-ában ez a betegség áll.
Kép forrás: PIxabay
TÜNETEI
Jellemzően általános tünetekkel (magas láz, elesettség, gyengeség) és légúti tünetekkel (köhögés, nehézlégzés, emelkedett légzésszám) jelentkezik, de mellkasi fájdalom vagy gyomor-bélrendszeri panaszok (hasfájás, hányás, hasmenés, akár akut has képét utánozva) is társulhatnak, minden különösebb légúti tünet nélkül.
Újszülöttkorban az egész szervezetet érintő szepszis képében jelentkezhet, míg kisdedkorban a visszatérő vagy szűnni nem akaró láz hátterében derül ki tüdőgyulladás.
Leggyakrabban ún. klasszikus bakteriális kórokozók (Pneumococcus, Staphylococcus, Haemophilus) állnak a tünetek hátterében, azonban időnként ún. atípusos tünetekkel jelentkezik tüdőgyulladás, mely hátterében akár Mycoplasma vagy Chlamydia baktériumok is állhatnak. Ilyenkor a láz nem túl magas, elhúzódó köhögés és nehézlégzés a jellemző. Vírusok is eredményezhetik a tüdő gyulladását, melyek közül leggyakoribb az RSV (5 éves kor alatt), amit gyakoriságban a parainfluenzavírus követ. Két éves kor alatt jelentős szerepe van a megbetegedésekben az influenza A és B vírusnak.
| Életkor | Jellemző kórokozó |
| 0-20 életnap | Az újszülöttkor szepszis kórokozói (S. agalactiae, E. coli, Listeria monocytogenes), CMV |
| 3 hét - 3 hónap | légúti vírusok (RSV, influenzavírus, parainfluenzavírus), C. trachomatis, B. pertussis, S. pneumoniae |
| 3 hónap - 3 év | légúti vírusok (RSV, influenzavírus, parainfluenzavírus, humán metapneumovírus, humán bocavírus), S. pneumoniae, H. influenzae |
| 5 év felett | M. pneumoniae, C. pneumoniae, S. pneumoniae |
1. táblázat Életkor szerint jellemző kórokozók
A köhögés jellege gyakran enged következtetni a kórokozóra: kínzó, száraz köhögést jellemzően vírusfertőzések és atípusos kórokozók okoznak, míg bőséges, hurutos köhögéssel leginkább a bakteriális tüdőgyulladás jár.
DIAGNÓZIS
A kórtörténet és a gyermek vizsgálata kapcsán egyértelmű lehet a tüdőgyulladás, azonban megerősítéséhez képalkotó vizsgálat (mellkas röntgen, mellkasi ultrahang) illetve vérvétel is szükséges lehet. A vérkép eltéréseiből illetve a gyulladásos paraméterek (CRP, PCT) szintjéből következtethetünk a tüdőgyulladás súlyosságára, illetve a betegség lefolyását is jól követhetjük. A kórokozó kimutatása mikrobiológiai módszerekkel mind baktériumok, mind vírusok tekintetében lehetséges vérből illetve légúti váladékokból is.
| Típusos, bakteriális tüdőgyulladás | Atípusos bakteriális tüdőgyulladás | Vírusos tüdőgyulladás | |
| Életkor | bármely | 5 év felett | bármely |
| Évszak | tél | egész évben | tél |
| Kezdet | hirtelen | fokozatos | hirtelen |
| Láz | magas, több mint 38,5 C-os | mérsékelt, kevesebb, mint 38,5 C | magas |
| Nehézlégzés | gyakori | ritka | gyakori |
| Kísérő tünetek | szepszis, hasfájás, ajakherpesz | bőrkiütések | hurut, zihálás |
| Mellkasi folyadék | gyakran | 10-20 % | nem jellemző |
2. táblázat A tüdőgyulladások kóreredetére utaló jellemzők
KEZELÉSE
A bakteriális tüdőgyulladás enyhébb formáiban szájon keresztüli antibiotikum kezelés elegendő, azonban súlyosabb, légzészavarral vagy elesettséggel társuló esetekben kórházi kezelés és vénás antibiotikum terápia is gyakran szükséges. Korcsoportonként eltérőek a jellemző kórokozók (1. táblázat), így a kezelés is ennek megfelelően változik. Öt éves kor alatt általában a penicillin származékok, míg ötéves kor felett makrolid típusú antibiotikum kezelés választandó. Általában már a háziorvos által elkezdődik a kezelés baktérium kimutatására irányuló mintavétel nélkül, így antibiotikum indítása után, az esetleges súlyosbodás esetén kórokozó már a legtöbb esetben nem mutatható ki.
Az antibiotikum kezelés mellett fontos a tüneti kezelés is, a megfelelő folyadékbevitel, a köhögés kezelése (akár száraz, akár hurutos), szükség esetén lázcsillapítás. Hasznos kiegészítés lehet az inhalálás, esetleg mellkasi fizioterápia.
Súlyos lefolyású, vagy visszatérő tüdőgyulladás részletes kivizsgálást, speciális radiológiai vizsgálatokat illetve hörgővizsgálatot is szükségessé tehet.
Kórházi kezelés szükséges:
- Ha a gyermek kisebb, mint 3-6 hónapos
- Közepesen súlyos, vagy súlyos tödőgyulladás esetén
- Légzési elégtelenség jelentkezése esetén
- Ha a gyermek állapota a kezelés ellenére nem javul (48-72 órán belül)
- Elégtelen folyadékfogyasztás esetén, kiszáradás gyanújakor
- Virulens kórokozó gyanúja esetén (S. aureus)
- A szülő és/vagy a beteg együttműködésének hiányában (pl. nem adható be szájon keresztül a gyógyszer a gyermeknek)
SZÖVŐDMÉNYEK
A tüdőgyulladás az esetek túlnyomó többségében nyomtalanul gyógyul, szövődménnyel leginkább a bakteriális kórokozók (különösen a S. pneumonae és Staphylococcusok) esetén számolhatunk.
A bakteriális gyulladás szövédménye lehet a mellkasi folyadék felhalmozódása, mely súlyos esetben a mellkas becsövezését és a folyadék lebocsátását teszi szükségessé. A tüdőtályog szintén sebészi ellátást igényelhet.
MEGELŐZÉS
A kötelező védőoltásoknak köszönhetően a Haemophylus influenzae b (Hib) baktérium és a S. pneumoniae 13 féle szerotípusa ellen teljeskörűen oltottnak tekinthetőek a gyermekek, akik életkoruknak megfelelően oltottak. A szamárköhögés kórokozója (B. pertussis) ellen is van védőoltás, itt azonban az alapimmunizálás idején és az emlékeztető oltás elmaradásakor előfordulhat a megbetegedés. A vírusos tüdőgyulladások megelőzésének lehetőségei az RSV oltás illetve az influenza elleni védőoltások.
Szerző: Dr. Tajti Zsanett