Apnoenak, nevezzük azt a tünetet, amikor 20 másodpercnél hosszabb ideig nincsen légvétel. Ennek következményeként átmeneti oxigénhiány (és esetleg lassú szívritmus) jelentkezik, melynek jele a bőr szürkés-lilás elszíneződése.
Főként csecsemő- és kisdedkorban elég gyakori jelenség, hogy a gyermek felfokozott érzelmi állapot (erősebb sírás, dühkitörés, ijedtség, fájdalom) kapcsán „elfelejt” levegőt venni, ezt nevezzük affektív (érzelmi, indulati) apnoenak.
Az epizódot az jellemzi, hogy a gyermek elkezd hevesen sírni (ez általában nagyon rövid ideig, néhány másodpercig tart), majd hirtelen elhallgat, hosszú másodpercekig fújja ki a levegőt és a belégzés hiányzik. Ez átmeneti oxigénhiányos állapothoz vezet, melynek következménye az ájulás (infantilis syncope). Az ájulást követően a légzés önmagától rendeződik. Olyan is előfordul, hogy a sírás teljesen hiányzik, különösen olyan esetekben, amikor hirtelen fájdalominger (pl.: enyhe ütés a fejre eleséskor) váltja ki a rohamot. A rosszullét általában kevesebb, mint 1 percig tart. Hátterében a légzőközpont éretlenségét és kóros reflexválaszokat feltételeznek. Két típus különböztetünk meg, az egyiknél a gyermek elsápad (ún. pallid forma), a másiknál elkékülés (cyanosis) jelentkezik, különösen az ajkak környékén. Ez utóbbi típus a gyakoribb. Előfordulási gyakorisága nagyon változó, van, hogy hónapokig nem jelentkezik, de heti több alkalommal is lehetnek rohamok. Általában 6-18 hónapos életkorban kezdődik, spontán szűnik legkésőbb a 7 éves kor betöltéséig, de 4 év felett az epizódok sokkal ritkábbak és kevésbé súlyosak. Jóval ritkábban nagyobb gyermeknél is észleljük, ekkor már nem sírás, hanem fájdalom, ijedtség válthatja ki.
A jelenség a szülők számára kifejezetten ijesztő, de ezek a rosszullétek NEM okoznak hipoxiás (oxigénhiányhoz köthető) károsodást az agyban, ezek a gyermekek általában egészségesek. Előfordul, hogy az epizód során epilepsziás görcsrohamot (konvulzió) utánzó izomrángás látható (általában tónusos megfeszülés néhány végtagrándulással). Ilyen esetben nem valódi epilepsziáról van szó, hanem az oxigénhiány (és az agy átmenetileg csökkent vérellátása) okozza. Az ilyen rosszullétet (ún. konvulzív infantilis syncope/reflex anoxiás roham) elszenvedő gyermekek esetében NEM fokozott az epilepszia betegségre való hajlam. Természetesen ránézésre nem eldönthető, hogy valóban milyen rosszullétről volt szó így a kivizsgálás ilyen esetben mindenképpen indokolt! A kivizsgálásnak általában a célja az, hogy kiderüljön a rosszullét valóban affektív apnoe/infantilis syncope-e vagy valamilyen súlyos szervi eltérés van a háttérben (pl.: szívritmuszavar, epilepszia betegség).
DIAGNÓZIS
A diagnózis általában az epizódok pontos leírásán és alapos fizikális vizsgálaton alapul. Részletes kivizsgálás ismétlődő rohamok és/vagy konvulzív syncope esetén szükséges. Az esetek többségében találni valamilyen kiváltó okot, ami elindította a rosszullétet (pl.: a gyermek megijed, megüti magát stb). Szívbetegség kizárására első körben EKG-vizsgálat végzése történik, ennek eltérése esetén kell számítani további kardiológiai vizsgálatra. Ha izomrángással járó epizód zajlott, EEG vizsgálat elvégzése is szóba jön. Képalkotó vizsgálatra (MRI, CT) általában nincs szükség. Kiegészítésképpen laborvizsgálat végezhető az anaemia felderítése céljából (vérkép, vas, ferritin, transzferrin).
KEZELÉS
A rohamok kifejezetten ijesztő volta ellenére speciális terápiára általában nincs szükség. Az olyan helyzetek előtt, amik felzaklathatják a gyermeket érdemes elbeszélgetni vele (ha már olyan korban van, hogy lehet), hogy mi várható, mire lehet számítani, mi az, ami valóban kellemetlen és ijesztő lesz (pl.: egy vérvétel), és mi az, amitől valójában nem kell tartani. Ha ennek ellenére mégis láthatóak az érzelmi megingás jelei meg kell próbálni nyugodtan elterelni a gyermek figyelmét. Érdemes figyelni a sírási hangra is, mely megváltozik a mélyebb levegővétel előtt. Ha a gyermek fáradt, álmos gyakrabban jelentkeznek a rohamok, ezért arra mindig ügyelni kell, hogy eleget aludjon a gyermek éjszaka és a nappal is aludjon amikor igényli. Légzésszünet esetén legjobb, ha a gyermeket békén hagyjuk. Semmi esetre sem szabad hirtelen, agresszíven közbelépni (kiabálás, büntetés, megragadás, ráfújás) mert az csak rontani fog a helyzeten. Ezzel nem csak azt érjük el, hogy jobban megijed a gyermek, hanem az ilyen jellegű viselkedés a gyermek rossz például is szolgál, így meg kell próbálni nyugodtan maradni akkor is ha, bekövetkezik az ájulás. Ebben segíthet az a tudat, hogy bár ijesztőek lehetnek a rohamok, ha valóban affektív apnoe/infantilis syncoperól van szó, akkor semmilyen tartós károsodást nem fog elszenvedni a gyermek. Hogy ez valóban így történjen, arra mindenképpen figyelni kell, hogy a környezet biztonságos legyen, mert az ájulás kapcsán gyakoriak az akár súlyos sérülések is, így soha ne hagyjuk magára ilyenkor a gyermeket! Az ájulás után a gyermek általában spontán elkezd lélegezni és hamar magához tér. Ha ez nem történik meg, azonnal mentőszolgálatot kell értesíteni! Ha már ismert a gyermekről, hogy hajlamos az affektív apnoera, de a rohamok súlyosabban és gyakrabban jelentkeznek akkor érdemes újra orvoshoz fordulni. Ha a gyermek az esés közben megüti magát, esetleg agyrázkódást szenved, akkor is mindenképpen orvos felkeresése indokolt!
Ha a gyermek megnyugodott beszélni kell vele arról, hogy teljesen érthető volt az ijedtsége, frusztrációja, de a túlzásba vitt dacosság, hiszti az nem elfogadható és szükségtelen viselkedés. Ezen kívül, akármennyire sajnálja a szülő ilyenkor a gyermeket, semmi esetre nem szabad jutalmazni ezt a viselkedést, mert különben még több légzés-visszatartásos epizódra lehet számítani. Valahol ilyenkor a gyermek a figyelmet szeretné felhívni magára, és mivel így ezt eléri, megerősödik benne ennek a viselkedésnek a hatékonysága (önhergelő magatartás indul el). Fontos azonban tudni, hogy ezt a gyermekek NEM direkt csinálják, hiszen ez egy kóros reflexválasz, ami a levegő önkéntelen kifújásában, a belégzés hiányában, a vérnyomás csökkenésében és végül következményes ájulásban nyilvánul meg. A gyermek nem eldönti, hogy „Akkor most nem veszek levegőt és elájulok”, erről a reflexről nem tehet, ezért semmi esetre sem szabad ezért büntetni sem! Ha egy gyermek vérszegény az súlyosbíthat a rohamokon (az alacsony hemoglobin szint hatására csökken a vér oxigénszállító képessége) éppen ezért a vaspótlás ilyen esetben hatékony lehet, de NEM a vérszegénység váltja ki a rohamokat. Ha minden igyekezet ellenére nem sikerül kordában tartani a rohamokat, gyermek pszichológus/pszichiáter bevonása szükséges.
Szerző: Dr. Krenács Dóra