Skarlát

A skarlát sokakban félelmet keltő betegség, azonban a korai felismerésével és adekvát antibiotikumos kezelésével a súlyos lefolyása és szövődményei manapság már jó eséllyel elkerülhetők.



Lényegében a Streptococcus pyogenes (A-csoportú Streptococcus, GAS) baktérium által okozott heveny, fertőző torokgyulladás, mely főleg a 3-10 éves gyermekek körében fordul elő, és zömmel a hideg évszakokban jelentkezik. Csecsemők nem szoktak fertőződni, leggyakoribb a kisiskolás korban történő megbetegedés. Cseppfertőzéssel terjed, azonban a tünetmentes hordozó is terjesztheti a betegséget használati tárgyaival. 

Ha egyszer volt skarlátos a gyermek, akkor még elkaphatja gyermekkorában, a fertőzés után nem alakul ki életre szóló védettség, csak felnőttkorra. 

TÜNETEK

A lappangási idő 2-8 nap (átlagosan 3 nap).

A tünetek hirtelen kezdődnek, hidegrázás, torokfájás, köhögés, nehezített nyelés, gyakran hányás és hasi fájdalom formájában. A láz magasra szökik, elérheti a közel 40 C-ot is. Jellemzője a skarlátvörös torok, a tüszős vagy tüsző nélküli mandulagyulladás, nyaki-állszögleti fájdalmas nyirokcsomó duzzanat. A nyelven fehér lepedék képződik, de a hegye és a szélei élénkvörösek, néhány nap után pedig megjelenik a jellemző ún. málnanyelv. A lágy szájpadon gyakran élénkpiros pöttyöződés, bevérzések figyelhetők meg. Legkésőbb három napon belül megjelennek a bőrtünetek a nyakon, a hajlatokban, a hason, a mellkason majd a végtagokon (de az arcon NEM), jellegüket tekintve aprók, pontozottak, a bőrt érdes, grízes tapintatúvá teszik. Az arcon kipirulás és száj körüli sápadtság jelentkezik. Három éves kor alatt a tünetek nem típusosan jelentkeznek, a láz nem magas, de a nyaki nyirokcsomó duzzanat és elhúzódó orrfolyás felhívhatja rá a figyelmet. Időnként a lágyékhajlatra korlátozódva a bőrtünetek tévesen gombás fertőzést sugallhatnak. 

Kb. két-három héttel a tüneteket követően jelentkezhet a tenyerek-talpak lemezes hámlása.


A Streptococcus pyogenes baktérium számos egyéb fertőző betegséget is okozhat: pl. torokgyulladást (streptococcus angina), középfülgyulladást, tüdőgyulladást, sebfertőzéseket, véráramfertőzést (szepszist), gennyes agyhártyagyulladást (meningitis), kötőhártyagyulladást (conjunctivitis). Nagyon fontos, hogy a beteg ezekben az esetekben is időben orvoshoz kerüljön, és megfelelő antibiotikum-kezelést kapjon.

Típusos skarlátos tüneteken a népesség mindössze 30-40 %-a esik át, azonban a baktérium által terjesztett egyéb betegségeknek köszönhetően felnőttkorára szinte mindenki védett lesz.

DIAGNÓZIS

Fertőző betegség, így a közösségen belüli halmozódás jó támpont lehet. Emellett a torokképletek, nyelv és bőrtünetek alapján felállítható a klinikai diagnózis. Alátámaszthatják laboratóriumi vizsgálatok, mint a gyulladásos értékek emelkedése, gyorstesztek, illetve szérum AST titer emelkedése. Mikrobiológiai mintavétel során a torokból a baktérium kitenyészthető. 

KEZELÉS

A skarlát az egyik olyan gyermekkori betegség, amit antibiotikummal KELL kezelni.

A betegség kezelésére elsősorban penicillin ajánlott, amit tíz napig érdemes szedni. Egyéb készítmény csak abban az esetben jöhet szóba, ha a betegnél igazolt penicillin allergia áll fenn (cephalosporin, makrolid). Emellett láz- és fájdalomcsillapítás szükséges, valamint bő folyadékbevitel. A gyermekek kifejezett torokfájás miatt gyakran elutasítják a folyadékot, mely miatt időnként kórházi felvétel és folyadékpótlás is szükséges lehet. Az antibiotikum kezelés mellett a gyermekek maradéktalanul gyógyulnak, amennyiben nem kezelik antibiotikummal, vagy nem kellő ideig, szövődmények jelenhetnek meg. Skarlát lezajlása után néhány héttel hasznos, ha a kezelőorvos vizeletvizsgálatot végez, súlyos lefolyás után pedig az EKG is szükséges lehet. 

Az antibiotikummal kezelt beteg a második naptól már nem fertőz, kezelés nélkül azonban még hetekig.

SZÖVŐDMÉNYEK

Korai, súlyos szövődményei lehetnek a gennyes, sokszor komplikált középfülgyulladás, mandula körüli tályog, gennyes nyaki nyirokcsomó-gyulladás és szívszövődmények

Késői szövődményeiért immunológiai hátterű folyamatok tehetők felelőssé, ilyen a reumás lázvesegyulladás (glomerulonephritis) és a gyermekkori autoimmun neuropszichiátriai kórkép (PANDAS). A skarlátos glomerulonephritis régen olyan gyakori volt, hogy a skarlát második betegségének tartották, azonban mostanra csak elvétve fordul elő.


Szerző: Dr. Tajti Zsanett

Forrás:
Uptodate: Hivatkozás